A nyomtatott és elektronikus médiumok számos olyan technikai lehetőséggel élnek, amelyek a verbális médiaüzeneteknek többletjelentést adnak. A vizuális kommunikáció eszközeivel a nézőt pozicionálják:

•    a kameraállás
•    a kameraszög
•    a kompozíció
•    proxemitás

A kameraállás alá-fölérendeltségi viszony kifejezésére alkalmas.
A kameraszög beállításával a nézőnek a környezethez való relatív helyzetét lehet változtatni. Alkalmas a rész és egész viszonyának manipulálására.
A kompozíció, az imázsok mellérendelése ok-okozati összefüggéseket sugall. Az imázs jelentését a kontextus (jelen esetben a kompozíció) határozza meg. Pl.ugyanannak az arcnak más vizuális elemek( tárgyak, személyek) társaságában más jelentéseket tulajdonítanak a szemlélők. Ha a vállalatvezetőt gyakran fotózzák a kétkezi munkások társaságában, a közvéleményben olyan képzet alakul ki, hogy szociálisan fokozottan érzékeny, és nem autokratikus vezető.
A nézők pozicionálásának másik eleme a proxemitás, vagyis az imázs tárgyának a nézőhöz való közelsége. A vizsgálatok igazolták, ha egy szereplőt sokáig és gyakran közelképekben mutatnak, akkor a néző hajlamos annak álláspontját elfogadni.

Meggyőzőbb a képi imázs, mint a szavakban elmondott üzenet. A képi manipuláció akkor is hatásos, ha a befolyásolni kívántak tudatában vannak a manipuláció szándékának. Ezen a tényen alapulnak a szappanoperák. Nézettségi adataik meghaladják a hírműsorokét, amelyek egyre több szórakoztató vagy szenzációs elem alkalmazásával igyekeznek megnyerni a nézőt. Ehhez egyre több manipulatív eszközt vetnek be.

Általában az alacsonyabb iskolázottságú rétegek a könnyebben befolyásolhatók a média által. Körükben igen jelentős a gyenge szövegértők száma, akik számára a látottak értelmezése, a képzettársítások problémát jelentenek. Erre feltétlenül tekintettel kell lenni a termékismertetők, hírdetések, szórólapok stb. készítőinek.

 

Olvasmány

„Lehet-e objektív a média?

Michelangelo Antonioni 1967-ben elkészített világhírű filmjében- a Nagyításban egy fotós figyelmét megragadta egy általa készített felvétel alig látható részlete. Elkezdte nagyítani, addig addig, mígnem kiderült, hogy egy tetemre, egy bűncselekmény nyomára bukkant. Sokat töprengek mostanában, hogy a sajtó objektivitását követelők szerint, objektíven járt-e el a Nagyítás fotósa. Utóvégre is az egészből kiragadott egy részletet, azaz szubjektív módon mellőzte kép többi részét.

A fényképezőgép tárgylencséjét objektívnek hívják, amit rögzít, az szintén objektív. Vagy mégsem egészen?
Hiszen ha egyazon helyről, eseményről több fotós készít felvételt, azok különböznek. Pedig mind objektívek, egyszersmind szubjektívek.

Ugyanígy: ha egy terjengős beszédben, amelyben túltengenek a közhelyek, ismert fordulatok, ám van benne egy bekezdésnyi nagyon fontos közlés, és a rádió és a tv, meg a másnapi lapok ezzel indítják a hírt, illetve ezt teszik a címbe, nos akkor vajon objektíven jártak el? Meglehet: a szónok szerint nem. Vagy igen. Ha ugyanis beszédet azért eresztette hoszú lére, hogy igy bújtassa el az újnak a bejelentését, akkor magában legalábbis dícsérnie kell az újságírókat, akik lám, mégiscsak értik a dolgukat. Objektív tényt közöltek szubjektíve, mert a közlés óhatatlanul objektív. Függ a közlő felkészültségétől, szókincsétől, a rendelkezésre
álló helytől, időtől, személyes hangulatától stb…

Tévéközvetítés az országgyülési ülésszakáról. Korrektül ismertetik a nézővel a napirendi pontot, a felszólaló nevét, majd halljuk a szöveget. Közben a a képen azt látjuk, hogy egyik- másik képviselő alszik, társalog, újságot olvas, piszkálja az orrát- ez mind megannyi közlés ám! Igazak? Már hogyne volnának azok, hiszen a kamera objektívje varázsolja elénk. Na, várjunk csak! Nem egészen annak a bizonyos kamerának tudható be az alvó és az orrát piszkáló honatya –honanya látványa, hanem az adásrendezőnek, aki a több kamera felvétele közül épp ezt adja ki az éterbe. Megint csak egy objektív igazság egy szubjektum által került elénk. A fejcsóválásból pedig már érdemi ismeretünk is származik: az illető nem ért egyet a hallottakkal.” (Magyar Sajtó 1995.június 19.)